Budapest Budai pálos kolostor és Sziklakápolna
A pálos rend XX. században is folytatódó újraszervezésének egyik fontos helyszíne a Gellért-hegy déli lábánál 1926-ban a franciaországi Lourdes-i barlang mintájára kialakított Sziklatemplomuk és az 1934-ben épített kolostoruk. A rend többszöri feloszlatása ellenére 1989-ben újra megkezdte munkáját a budai kolostorban, kápolna a fõváros egyik legérdekesebb egyházi emléke.
A magyar alapítású pálos rendnek a középkorban a Budához közeli Budaszentlõrincen és Óbudán, a fehéregyházi részen volt kolostoruk. Ezek a török korban elpusztultak és a visszatelepülõ pálosok Pesten a késõbbi egyetemi templomnál hoztak létre kolostort. II. József 1786-ban feloszlatta a rendet és az újkorban több kísérlet volt újjáalapításukra.
A két világháború között a lengyel pálosok segítségével indult meg az újraszervezés, és ekkor jött létre a Gellért-hegy déli lábánál kolostoruk, valamint a hegy oldalában a franciaországi Lourdes-i barlangtemplom mintájára 1926-ban Lux Kálmán tervei szerint mesterségesen kialakított barlangban a Sziklakápolna, melyet a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szenteltek fel. A romantikus hangvételû kolostort Weichinger Károly tervezte 1934-ben. A II. világháború után a rendet újra feloszlatták, és a kápolnát befalazták. A kolostorépületben az Állami Balettintézet diákotthona mûködött.
1989-ben a rend újra kezdte munkáját itt, és a Sziklakápolnát helyreállították. A templomból a Szent István-kápolnán keresztül juthatunk a kolostorba. A Sziklakápolna két részbõl áll, az egykor itt élt remetérõl, Szent Ivánról elnevezett, felsõ, õsi barlangképzõdménybõl és egy mesterségesen kialakított sziklaüreg rendszerbõl. Itt õrzik Remete Szent Pálnak az ereklyéjét egy kis csont darab formájában az oltár felett. A kápolna egy a thébai sivatagban, magyar egyiptológusok által 1997-ben felfedezett ókeresztény kápolna díszítõ elemeinek felhasználásával van kiképezve.