A máriapócsi kegyhely kultusza 1696-ban kezdõdött, amikor a korábbi fatemplom Mária-képe könnyezni kezdett. A XVIII. század közepén a kultusz nyomán kegytemplom és bazilita rendház épült barokk stílusban. Ettõl kezdve Máriapócs búcsújáróhellyé emelkedett, mára nemzetközi kegyhellyé vált.

A máriapócsi kegytemplom és a bazilita rendház építése egy 1696-ban történt csodához köthetõ. A szent liturgia közben a hívek észrevették, hogy az ikonosztáz istenszülõ képén Mária szemébõl könnyek folytak. Ennek köszönhetõ, hogy a nagyobb tömegek befogadására már nem alkalmas, korábbi fatemplom helyén megépült a jelenleg is álló kegytemplom.

Az eredeti könnyezõ Mária-kép Pap István vándorfestõ munkája volt. A csoda hallatára a képet Bécsbe vitték, ma is a Stephansdom jobb elsõ oltárán látható. Az eredeti helyére egy kassai mester készített másolatot, és késõbb ez a kép is több ízben könnyezett.

A templom építését 1731-ben Bizánczy György püspökké kinevezése után kezdték meg (az évszám látható a fõbejárat szemöldökén lévõ felirat elsõ kronosztikonjában), és véglegesen csak 1756-ban fejezték be.

A templom felavatására már 1749-ben sor került, Olsavszky Mánuel püspök szentelte fel Szent Mihály fõangyal tiszteletére. Ekkor még a két torony alacsonyabban állt (csak 1856-ban emelték meg a jelenlegire), és a berendezés is szegényesebb volt. A kettõs homlokzati toronnyal ellátott, egyhajós, kereszthajóval épült, barokk stílusú épületet XII. Pius pápa 1948-ban bazilika rangra emelte.

A fõbejárat felett az Istenszülõ mozaik képe látható aranyozott hátérrel. A templomtest tetejét három, a két nagy toronytól formailag eltérõ huszártorony díszíti. A templom déli oldalán áll a sekrestye.

A barokk fõoltár a XVIII. század végérõl való, a díszes barokk ikonosztáz 1785-88 között készült el valószínûleg egy eperjesi fafaragó mester munkájaként. Képeit Szpalinszky Mihály festette. Az eredeti ikonok sajnos a XIX. század végén elkallódtak, értéktelen másolatokkal cserélték fel õket.

A templomhajó északi oldalán található a Mária-kegyoltár dúsan aranyozott építménye. Kétoldalt lépcsõfeljáraton lehet megközelíteni a kegyképet, a lépcsõk a templomkertbõl idenyíló ajtókon keresztül is elérhetõk. Ugyancsak a templom északi oldalán áll a díszesen faragott, aranyozott, baldachinos szószék. A déli oldalon látható a Jézus Szíve-oltár, rajta a Krisztus keresztjébõl származó szilánkot magába foglaló, kereszt alakú ereklyetartóval. A kereszthajó alatti, látogatható kriptában több püspök sírját helyezték el.

A kegytemplom mellett áll az egyemeletes, négyszögletes alaprajzú, belsõ udvaros és zárt folyosóval ellátott barokk rendház, melyet a templommal árkádos függõfolyosó köt össze. Építése 1749-ben kezdõdhetett. Ekkor adta meg Mária Terézia hozzájárulását a bazilita monostor megalapításához. Olsavszky püspök Munkácsról küldte az elsõ szerzeteseket. 1751-re a monostor egy része elkészült, a szerzetesek bevonulhattak a rendházba.

1950-ben a rendet megfosztották mûködési engedélyétõl, az épületegyüttes nagy része szociális otthon lett. A rend felszámolása komolyabb károkat okozott, az eredetileg közel 10 ezer kötetes könyvtár darabjainak nagy része elkallódott, a kegyhely régi kegytárgyai, mûtárgyai és ikonjai is szétszóródtak, elpusztultak.

Máriapócs Magyarország egyik leghíresebb búcsújáróhelye, egész évben látogatják. Az évente márciustól novemberig ismétlõdõ búcsúk (nagyobbak: júliusban Szent Illés napján, augusztusban Nagyboldogasszony napján, szeptemberben Kisasszony napján) alkalmából 500-600 ezer zarándok keresi fel a kegyhelyet. 1991-ben II. János Pál pápa is meglátogatta a helyszínt.