A IV. Béla által alapított Nyulak szigeti Boldogasszonyzárda a középkorban a sziget legfontosabb egyházi intézménye volt, és egyben az ország leggazdagabb és legjelentõsebb apácakolostora. Gazdagsága és a király lányának, Margitnak a személyéhez kapcsolódó csodák az egész középkor során hozzájárultak ahhoz, hogy gazdag birtokosok leánygyermekei kerültek ebbe a zárdába. A területén kialakított romkert az egyik legjelentősebb középkori szerzetesi emlékcsoport a főváros területén.

1252-ben alapította IV. Béla Szûz Mária tiszteletére. A Nyulak szigeti Boldogasszonyzárda a középkorban a sziget számos szerzetei épületének egyike volt, de jelentőségében és gazdagságában mindegyiken túlnőtt. 1259-bõl ismerjük alapítólevelét és korai történetének is számos forrása van a korabeli írott szövegekben. Ezek közül is kiemelkednek a Margit szenttéavatási eljárása során 1276-tól keletkezett jegyzõkönyvek és a késõbbi legendák, amelyek egészen apró részletekig megvilágítják a kolostor történetének elsõ éveit.

IV. Béla a tatárjárás alatt tett fogadalmat arra, hogy születendõ gyermekét az egyháznak ajánlja fel, ha sikerül túlélniük a pusztulást. Így került Margit elõször a veszprémi kolostorba, majd emiatt építette fel a király a szigeten a domonkosok apácakolostorát. A királylány 1252-ben 12 apácával együtt telepedett meg az új kolostorban. Az építkezést a király támogatta, és az apácakolostor mellett egy királyi házat is emeltek. A közelben férfi szerzetesház is volt és a kolostor valamint a királyi ház többször volt kiemelkedõ jelentõségû politikai esemény színhelye a királylány életében. IV. Béla itt kötött békét fiával és az uralkodó élete végén sokat tartózkodott a kolostor melletti királyi házban, itt is halt meg. Fiát, V. Istvánt pedig itt temették el.

A kolostor hatalmas birtokokkal rendelkezett, 1270-ben már nyolcvan falu tartozott hozzá. Gazdagsága és Boldog Margit példája, a személyéhez és sírhelyéhez kapcsolódó csodák az egész középkor során hozzájárultak ahhoz, hogy gazdag birtokosok leánygyermekei kerültek ebbe a zárdába. Itt élt Ráskai Lea is, aki az egyik Margit legenda szöveg magyar fordításának másolója volt, és akihez több kódex is kapcsolható a XVI. század elején. A nagy birtokok és a késõbbi adományok tették lehetõvé, hogy a XIV. és XV. században is jelentõs építkezések voltak itt. A kolostor lakói a sziget többi egyházi építményéhez hasonlóan 1526-ban hagyják el elõször az épületet, majd a török megszállás idején végleg elköltöznek. Ezután romként marad meg az újkorig.

A kolostor maradványai között az 1838-as nagy árvíz hozta felszínre Margit és V. István sírját, és ettõl kezdve kutatták a kolostort régészeti ásatások, amelyek megszakításokkal egészen napjainkig tartanak. A látogatható romkertben lévõ maradványok több korszak építkezéseit mutatják. Az elsõ épület együttes 1246 és 1255 között épülhetett, építészeti megoldásaiban közel áll a budai domonkos kolostor és a budavári Nagyboldogasszony templom részleteihez. A templomban található Szent Margit sírja, amelyet elõször egy 1271-ben elkészült, olasz mesterek által faragott vörösmárvány síremlék jelzett. 1335-ben új emlékmű készült, ezúttal fehér márványból, amely az itáliai Tino di Camiano körének alkotása volt. A templom és kolostoregyüttes újabb részletekkel gazdagodott a XIV. század utolsó évtizedeiben, amelyet pápai búcsú is segített 1409-ben. Végül az 1500-as évek elején épült új boltozata a templomnak és gyarapodott újabb részletekkel. A mai romterület elsõsorban a templom magasan álló falait és a kolostorépület feltárt és helyreállított részleteit foglalja magába. Az apácakolostor rekonstrukciója ma is folyamatban van.