A jászberényi ferences rendház a város legkorábbi egyházaként épült fel a XV. században gótikus stílusban. A török hódoltság idején Musztafa budai pasa utasítására létesült palánkvár egyik fontos erődítménye volt. A XVIII. században barokk stílusban átépítették.

Jászberény legkorábbi egyházát a Zagyva partján a ferencesek építették fel az 1460-as évektől kezdve, és 1472-ben birtokba is vették. A Szűz Mária tiszteletére felszentelt templom gótikus stílusban épült. Az osztatlan terű, kívülről támpillérekkel tagolt templom déli oldalához csatlakozott a földszintes kolostor tömbje. Négyzetes tornya a ferences építkezési szokásokhoz híven a szentély és a torony csatlakozásánál épült fel. Bár a város 1566-ban török uralom alá került, a szerzetesek csak 1594-ben hagyták el Jászberényt. Templomuk és kolostoruk 1566-ban a török vár fontos része lett. Az egész együttest kőkerítés határolta, amely eredetileg a temető körülhatárolására szolgált. Ezt használták fel a törökök, hogy egy palánkfallal kiegészítve újabb erődítményt hozzanak létre.

Az erődítés 1594 után pusztult el, a templom is megsérült. A hozzá tartozó kolostor helyén egy újabb építését kezdték meg 1723-ban Giovanni Battista Carlone, egri püspöki építész vezetésével. A szabályos udvart körülölelő szárnyak építési munkálatai az 1770-es évekre fejeződtek be. A romos templom barokk stílusban történő helyreállítása is fokozatosan megkezdődött. Titulusa Jézus Neve lett. A külső gótikus ablakokat befalazták, mellettük ovális nyílásokat alakítottak ki. Belseje barokk és rokokó berendezést kapott.

Az egykori kolostor ma idős apácák otthona. A templom melletti parkban valószínűleg a XV. századi Szent László-kápolna helyébe 1949-ben az előző Mária-év emlékére felépítették az Assisi-ben található ferences bazilikában lévő Porciunkula-kápolna mását. Oltárképét Kontuly Béla festette. A parkban még a lourdes-i barlang mellett látható a XVIII. századból való Kálvária szoborcsoport.