Az egervári ferences kolostor a rend hazai emlékeinek sorából megmaradt késõ-gótikus részleteivel, az alapító gyönyörû, vörös márvány sírkövével, és barokk stílusban átépített, visszafogott mai megjelenésével emelkedik ki. Ez a típusú téglaépítészet tiszta formában csak a nyugat-magyarországi fõurak XV. századi építkezésein található meg.

A ferences (obszerváns) kolostort 1490-ben Szûz Mária tiszteletére alapította Egervári László, de halála miatt az alapítást Egervári Bereck knini püspök fejezte be. Halála után 1523-ban a Kanizsai család, majd Kanizsai Orsolya férje, Nádasdy Tamás lett a kolostor kegyura.

1558 után már csak egy-két szerzetes tartózkodott itt, fokozatosan elnéptelenedett. Téglából épült, egyhajós, a nagy szerzetesi létszám befogadására alkalmas, a nyolcszög három oldalával záródó, nyújtott szentéllyel ellátott temploma ma is áll. Egyetlen tornya ferences szokás szerint a szentély északi oldalán, a szentély és a hajó találkozásánál épült. Az egykor a templom északi oldalához csatlakozó kolostor a török idõkben pusztult el.

A közeli várat ért ostromok miatt a gótikus templom is romos lett, ezért 1758-ban a fõhomlokzatot barokk stílusban átépítették, hajóját fiókos dongaboltozattal újrafedték, és új, rokokó berendezést is kapott. A fõhomlokzatot az Egervári család és a helyreállító Széchényi család címere díszíti. Az eddig elõkerült alapok egy nagyméretû, impozáns kiterjedésû kolostort vetítenek elénk, amely az alapító család nagyvonalúságát tükrözte.

Az oldalhomlokzaton és a szentélyen az 1970-es években végzett restaurálás során sikerült helyreállítani-rekonstruálni a gótikus mérmûves ablakokat. Az alapító 1515-bõl származó vörös márvány, egészalakos sírköve a szentély déli falában látható. Ma Szent Katalin-plébániatemplomként mûködik.