A grábóci szerb templom és kolostor jelentõsége messze túlmutat Tolna megye határain. Grábóc az egész kárpát-medencei szerbség szellemi és vallási központja volt, egy valóságos „magyar Athosz”.

1580 körül az még fából a dalmáciai szerb Dragovity-kolostorból jött szerzetesek emelték elsõ grábóci ortodox templomot, 1585-ben, pedig a budai pasától nyert engedéllyel a kõbõl állót. 1667-ben a törökök feldúlták az eddig engedélyükkel mûködött intézményt. Grábóc mostani temploma 1736-1741 között épült, tornya és kupolatornya 1796-ból származik.

A kolostortemplom egy kõhídon át közelíthetõ meg, a hídtól nem messze régi kútház áll. A templom nyugati oldalán torony, keleti oldalán, pedig félkörívesen záródó szentély.

Az épület belsõ terének fõ motívuma a gazdag díszû kupola, melyben laterna bocsájtja be a fényt. Az ikonosztázis 1768-ra lett kész, képeit Vasilij Osztojity újvidéki festõ készítette. A belsõt díszítõ freskókat 1784-1785 között az ukrán Andrej Saltist és a bécsi Franz Floria Hoffmann festették. A templom mellett egyemeletes kolostorépület áll.

A templomot és az idõközben szociális otthonná átalakított kolostort 1994-ben a szerb egyház ismét birtokba vehette. Mûemléki védelem alatt áll a templom feletti domboldal szerb temetõje is, ahol még néhány XVIII. századi keresztet is láthatunk.