A Balaton déli partjának legépebben megmaradt középkori szerzetesi temploma a magyarországi késõközpkori mezõvárosi ferences kolostoroknak egyik legjellegzetesebb példája. Az épségben megmaradt temploma tiszta építészeti formái, egyszerû megjelenése miatt a koldulórendek hazai építészeti emlékeinek fontos emlékévé avatják ezt a mûemléket.

A terület elsõ említése már az 1055-ös tihanyi alapítólevélben szerepel, a falu neve elõször egy 1082-es szövegben szerepel. Az itt épült kápolnát a bencések építették, mivel a falu az õ birtokuk volt. A település a 15. Században már jelentõs helyi kereskedelmi szereppel bírt, a szántódi révhelyhez kapcsolódva mezõvárossá fejlõdött.

Ennek nyomán telepedtek le az 1490-es évek végén az obszerváns ferencesek, akiknek kolostorát a Bátori család alapította.Ez is jelezte a település városias jellegét, fontos gazdasági szerepét. Az 1530-as években még 12 ferences szerzetes élt itt, de már ekkor megkezdõdött az épület pusztulása, amely a török hódoltság idején tovább folytatódott.Valószínüleg az 1683-ban, Bécs alól visszavonuló török seregek gyújtották fel az épületet.

A 18. Század közepén a templom romos állapotban volt, de ott a közeli Andocs ferencesei miséztek. A középkori templomot 1757-ben gróf Széchenyi Antal állíttatta helyre, 1786-ban épült ki a szentély donga boltozata. Kõröshegy plébániáját 1759-ben szervezték újjá, amely azóta is a település plébánia temploma. A Széchenyi család, amely a templom újkori történetében a legfontosabb szerepet játszotta az 1670-es évektõl 1945-ig volt a környék birtokosa.

A középkori kolostor épületei a templomtól északra helyezkedtek el, de ezek nem maradtak meg. A templom tornya a szentély és a hajó találkozásánál, a kolostorszárny felöli oldalon áll, jellegzetes ferences építészeti szokásnak megfelelõen.

A temlom építészeti értékeit felismerve Sztehlo Ottó építész tervei alapján a Mûemlékek Országos Bizottsága 1906-07-ben állította helyre az épületet, megõrizve annak középkori jellegét és barokk boltozatát. A templomot 1944-45-ben majd 1969-ben újra restaurálták. A gótikus stílusban épült, kívül támpillérekkel tagolt épület 1967 óta jelentõs zenei eseményeknek, a „Cantus Pannonicus” programoknak adott otthont.