A XIII. század legelején épült bencés apátsági templom a korszak hazai templomépítészetének egyik legkiemelkedőbb és legépebben megmaradt emléke. Mûvészeti szempontból kimagasló jelentõségûek az épületet díszítõ faragott elemek. 1199 és 1203 között alapították Szt. Jakab apostol tiszteletére.

Alapítói a Gyõr nemzetséghez tartozó ispánok voltak. A nemzetség jelentõs birtokokkal rendelkezett a környéken. A nemzetség az alapítást követõen is jelentõs mértékben támogatta az apátságot.

A templom a XIII. század legelején épült, és a korszak hazai templomépítészetének egyik legépebben megmaradt emléke. A templom háromhajós, félköríves apszisokkal, nyugati homlokzatán toronypárral, a két torony között karzattal. Mûvészeti szempontból kiemelkedõ jelentõségûek az épületet díszítõ faragott elemek.

Ilyen például a templom nyugati és déli kapuzata és annak egyedi faragott díszítése. A kolostor jelentõsebb átalakítások nélkül létezett a középkorban, bár 1478-ban leégett. Ekkor még újratelepült, de egy 1563-as újabb tûzvész után már elnéptelenedett a kolostor, amely akkor már Pannonhalma filiája volt.

A gyõri jezsuiták kapták meg az elnéptelenedett kolostort, az õ idejük alatt készülhettek el a templom újabb boltozott részei. A középkori eredeti boltozatok csak néhány részen maradtak meg (pl. toronyalj).

A kolostorépületek a XIX. században eltûntek, a viszonylagos épségben megmaradt templom pedig a település plébániatemplomaként maradt fenn. A XIX. század második felében a mûvészettörténeti kutatás és a mûemlékvédelem felfigyelt kiemelkedõ építészettörténeti jelentõségére és azóta több alkalommal is végeztek rajta mûemléki helyreállítást.