A belvárosban elhelyezkedõ nagyméretû barokk templom 1641-ben készült el, egy itáliai mester Bartolomeo Torre irányításával. Végsõ építészeti megjelenését csak a 18. században érte el, a fõhomlokzat jelenlegi formáját ekkor alakították ki.

A templom belsõ díszítése, a fõ- és mellékoltárok nem a jezsuita rend szokásos szigorú díszítési rendjét követik, hanem új programot valósítanak meg. Ebben megfogalmazódik a magyarországi rekatolizáció (ellenreformáció) eszméje, az ország védelmezõjeként, a török ellenes harcok támogatójaként megjelenõ Szûz Mária, a Patrona Hungaria, egyszerre kerül ábrázolásra a magyar szentekkel és a törökök ellen harcoló magyar katonákat védõ katonaszentekkel.

Ennek egyik legvilágosabb megjelenése az egyik mellékoltáron látható. A fõoltár képét és a mennyezeti freskót P. Troger festette a 18. század közepén, a fõoltár szobrait J.J. Rössler készítette.

Ugyancsak a korszak mûvészeti alkotásainak jeles példája az L. Gode által készített szószék. A templomhoz kapcsolódó rendház homlokzata egyszerû kialakítású, de belsejében jelentõs barokk alkotások találhatóak, így például a freskókkal díszített lépcsõház.